Mi a helyzet Bob burgerfalodájával? | Jelentjük, minden rendben!

CLEARTEX BLOG 04/2015 2015. JÚNIUS 11. | SZERZŐ: TEX CLEAR | HOSSZ: KB. 6 PERC

A héten kaptam a kérdést egyik kollégámtól, hogy na és tudod, hogy mi a helyzet Bob Burgerfalodájával? Többen voltunk a szobában, rajtam kívül mindenkinek az ebéd jutott az eszébe. Én furcsállóan összehúzott szemöldökkel kérdeztem, hogy mire is gondolsz, Péter? Hogy jön ez most ide? Tudni kell, hogy megelőző nap járt nálunk egyik amerikai beszállítónk és egy érdekes élő prezentációban mutatott egy jó pár új terméket. Hát persze, ugrott be, gondolom az új részre gondolt, amit nem láttam, így sajnálkozva mondtam, hogy épp a Parkműsort néztem. Erre Péter azt mondja, hogy figyelj csak, és odahív a laptopjához és egy képet mutat.

Aki esetleg nem tudná, a sorozat a Belcher családról szól, akik egy hamburger éttermet vezetnek. Bob Belcher Jr., a rajzfilm főszereplője egy második generációs étterem tulajdonos egy USA-beli, part menti városban. Bob ugyan rossz üzletvezető? és nagyon peches is, viszont hamburger sütésben verhetetlen. Büszke arra, hogy a hamburgereket mindig minőségi húsból és zöldségekből csinálja a vendégeknek. A hamburger készítés ötlete még régről fakadt Bobnál. Egyszer egy vendég tonhalas szendvicset rendelt apja éttermében, ahol Bob is dolgozott korábban, de ő inkább egy burgerrel szolgálta ki. Bob végül úgy döntött, hogy otthagyja apját és megnyitja saját burgerfalodáját. Bob attól tartott, hogy apja soha nem engedné neki, hogy úgy süssön, ahogy ő akar.

Tehát, főhősünk egy saját éttermében dolgozó családapa, akiknek számít a minőség, és szereti azt és úgy csinálni, amit és ahogy ő gondolja. Tudatos ember, a minőségi burgerek szerelmese. Pont, mint én, azzal a különbséggel, hogy én inkább a vendégek illetve a fogyasztók oldalán állok. Pontosabban ülök, amikor óriási burgereket tolok le a torkomon. Na de szoktam én is csinálni burgert családi, baráti rendezvényekre, és elárulom, valóban nem egyszerű, hogy az tökéletes legyen. A hozzám hasonlóak legtöbben a részletekben vesznek el és órák alatt készítenek egy finom, de széthullós burgert. Nem kis feladat kulinárisan élvezhető és kiadós hamburgereket gyártani - egy büfében egész nap.

Most már biztos mindenki megéhezett, a mai témánk viszont nem a tökéletes burger lesz, vagy a legjobb burgerező helyek. Erről a http://burger.blog.hu/-on lehet olvasni, amit jó szívvel ajánlok minden burger-rajongónak. Amire Péter kollégám gondolt, attól viszont én is hanyatt estem. Tessék jobban megnézni a képet!

Igen, Tina, a legnagyobb Belcher gyerek álláskönnyítő munkaszőnyegen fekszik az étterem konyhájában. Lehet, mi nem pont ilyen modellt javasolnánk konyhai felhasználásra, mégis a tény, hogy egy kis hamburgerező konyhájában a föld másik felén alapfelszerelés a csúszásmentes munkaszőnyeg, mindenképpen kiemelendő. A rajzfilm készítői valószínűleg nem munkavédelmi szakemberek, így megkockáztatom, hogy látták a szőnyeget egy referencia konyhában, amiről a sorozatbeli helyszínt másolták. Ahogy helye van egy konyhában a különböző munkaasztaloknak, ahogy szükség van főző-, sütő-, aprító, tisztító-berendezésekre, tálakra, kanalakra, késekre, úgy elmaradhatatlan része az üzemi konyháknak az alapvetően csúszásmentesítésre kifejlesztett álláskönnyítő munkaszőnyegek is.

Ahol naponta 10 vagy akár még több órát állva teljesítenek a dolgozók, ott hangsúlyos kérdés a komfort is. Az üzemi konyha feltétlen ide sorolható, hiszen mindenki járt már a Balatonon, és láthatta, hogy délelőtt és délután is ugyan az áll a lángosos büfé pultjában, ugyanaz süti az ételeket. El lehet képzelni, hogy milyen lehet egész nap 50 fokban, olajos beton- vagy kövezett padlón állni és dolgozni. Ha jól fizet, ha nem, nagyon kemény igénybevétel. Ha pedig a munkaerő fárad, melege van, fájdalmai vannak, akkor a munka sem úgy megy és a vendégek sem azt a kiszolgálást kapják, ami a nagykönyvben meg van írva. Sajnos ezzel is mindenki találkozhatott már a Balatonon. Hogy ki a felelős egy gyengébb kiszolgálásért, erről lehet tanakodni hazafelé az autópályán a kocsiban. Lehet azt mondani, hogy a dolgozó tudta mire vállalkozik, mégis inkább a vállalkozás illetve annak vezetője tehető felelőssé. És hát neki is fog hiányozni a kieső bevétel, amit az elpártoló vendégek okoznak.

A kérdés az, hogy akarom-e támogatni, ösztönözni a munkaerőmet vagy sem? Ha a kuktának kötelező a munkaruha, ha a mosogatásnak konkrétan meg van határozva a menete, ha az alapanyagok tárolásának vannak szabályai, akkor a munkabiztonság és a balesetvédelem miért nincsen ilyen részletesen, mélyen szabályozva? Kellene? Nyilván, ahol diákmunkásokat dolgoztatnak a szezonban éhbérért - akár 15 órát is, ott soha nem lesz fáradtságcsökkentő szőnyeg. Ők a nagy számok törvénye alapján gondolkoznak: sokan járnak a Balatonra, idénymunkával pedig nem törekedhetnek törzsvásárlókra. De ha én felelős étterem-tulajdonos vagyok, aki üzleti sikereket akar elérni a számomra legjobb, legértékesebb munkaerő alkalmazásával, akkor a feltételeket is biztosítanom kell hozzá és nem a feltétlen a szabályozás miatt teszem.

Értelemszerűen az ergonómiai megoldások csak egy kis szeletét képviselik a munkavédelemnek, viszont ma már ez a Balkánon túl kulcsfontosságú az üzleti sikerhez. A kamionos sem lócán ül napi több száz kilométereket utazva, az irodákban is párnázott székekben ülnek az adminisztratív dolgozók, és valljuk be, de a tulajdonosok sem gyalog járnak haza. A kényelmes és biztonságos munkakörnyezet nem azonos az úgynevezett „kaszinózással”, amit több ügyvezető szájából hallottam már. Szerencsére Bob Burgerfalodájában a munkavédelem és az ergonómia megkérdőjelezhetetlenül jelen van. Azért, mert szükséges. És nem csak üzletpolitikai szempontok miatt, hanem azért mert a legtöbb helyen még emberek dolgoznak.

Konklúzió és a mai téma üzenete a munkáltatóknak: becsüljük meg a dolgozóinkat, hosszú és monoton munkavégzéshez biztosítsunk minimális komfortot, teremtsünk biztonságos munkahelyeket!

Következő blogunk témája: az optimális tervezés.